Sziasztok, Ilcsi vagyok. Ugye, nem baj, hogy tegeződünk, “még picike vagyok” és nekem egyelőre csak így megy – az sem mindig. Amikor el vagyok fáradva, és mióta bölcsis vagyok, sokszor elfáradok, akkor apa szerint elkezdek nyavalyogni és nem lehet érteni, amit mondok. Szerinte…. Persze, hogy lehet érteni, amit mondok, csak apa nem tud babául!

Szóval ősszel leszek hároméves és kicsit több, mint egy éve költöztem be apa és anya lakásába. Korábban egy csecsemőotthonban laktam, itt, Budán, de ne gondold, hogy rossz sorom volt ott. Nagyon szerettek ott is és a szobánk is szép volt. De a nénik és bácsik, akik velem foglalkoztak, azt szerették volna, ha nekem is lenne apukám és anyukám. És valamiért apa és anya is úgy gondolták, hogy jó ötlet engem örökbe fogadni. Így tavaly áprilisban egyszer csak beköltöztem a kis cókmókommal. Hoztam a Csacsimat, a takarómat, pár játékot és ruhát, de a Csacsi a legfontosabb, mert mi együtt vagyunk, mióta megszülettem! Biztos láttad a képet róla is, nagyon szép kis Csacsi!!!! ☺️

Úgyhogy azóta itt vagyok apával és anyával, meg vagyok elégedve velük. Szeretnek, etetnek, de az utóbbi – lássuk be – nem könnyű feladat, mert nagyon szeretek enni. Mióta bölcsis vagyok az azért is jó, mert a bölcsiben négyszer eszek, otthon meg még kétszer-háromszor. De hát növésben vagyok, kérem szépen, kell az energia!

Az utóbbi hetek nagyon nehezen teltek a maszkos betegség miatt, nem mehettem bölcsibe sem. Viszont sikerült anya idegeire menni, szerencsére június elejétől újra nyitva a bölcsi! És anya is kapott időpontot az idegmasszőrhöz 🧘‍♀️, apa meg újra jár “erősnek lenni” 🏋️‍♂️, szóval nagy baj nem lehet. A bölcsi miatt most majd kevesebb időm jut a Zsolt Rozgonyi Photo-nál betöltött “modell” munkámra, de azért így is találkoztok majd velem és a képeimmel. Majd küldjetek sok szívecskét, az a kedvencem, sok ruhámon van szívecske.

És még valami! Kérlek, ne hívj Ildikónak, csak ha rossz voltam. De olyan nem fordulhat elő, nem igaz? 🤩

Puszi, pussz, pussz!