Szia kedves Olvasó, itt a Csapatunk sorozat újabb epizódja, akasztják a hóhért alcímmel.

Először is nagyon köszi mindenkinek, aki Zsoltnak vagy nekem jelezte tetszését az előző cikkek kapcsán! Ja, elfelejtettem bemutatkozni, hello, Linda vagyok.

Azon túl, hogy a Zsolt Rozgonyi Photo cikkeit írom (írtam eddig), teljesen hétköznapi állásom van, vagyis volt a “maszkos betegség”, de leginkább a gyerekek előtt.

Az írás minden formája érdekelt, de sohasem komolyan és semmi elköteleződés nem volt bennem. De Tesóm tudna mesélni gyermekkori zsengéimről, amelyek első számú elszenvedője volt. Legemlékezetesebb ilyen a “Játsszuk azt…” kezdetű dal, melynek zeneszerzője, szövegírója és előadója voltam egyszemélyben. Tesóm szerintem azon az esős nyáron kezdett el őszülni a nagyinál – lélekben mindenképpen -, amikor kábé hatszázharminckétszer hallgatta végig a nótámat. 8 éves lehettem, ő 11.

Később elkezdődött a felsőtagozat és a gimi és az én művészi ambícióimnak annyi lett. Jött helyette a főiskola, majd az ingatlanszakma és a plázák. Én, aki utál vásárolni, gondolhatod….

Viszont mindenbe beleszólok, ez biztos, úgyhogy Zsolt fotózásain is előszeretettel lépek be a képbe mint ‘minden lében kanál’. Számíthatsz rám, ha stylist vagy mini smink kellene, de szívesen segítek a fotózás koncepciójának kitalálásában is.

No, ez a helyzet velem, Linda (46), feleség, két simabőrű és egy szőrös gyerek anyukája.

Vigyázz magadra és moss kezet alaposan! Csók!